A burgonya...

Részletek

A burgonya betegségei: burgonyavész
A burgonya termőterülete és a betakarított termés mennyisége az utóbbi években folyamatosan csökkenő tendenciát mutat hazánkban, ennek ellenére a rizs és a búza után a harmadik legfontosabb élelmiszernövény a világon.
A legsúlyosabb minőségi és mennyiségi veszteséget a termesztés során a vírusos betegségek okozzák, melyek a fertőzött gumó mellett levéltetvek által is terjednek. A gombabetegségek közül a legnagyobb kártételért a burgonya fitoftórás betegsége, vagyis a burgonyavész felelős. A betegség gyors lefolyású, akár néhány nap alatt 80-100 %-os termésveszteséget is okozhat. A kórokozó (Phytophtora infestans) Európa országaiban több évszázada jelen van, járványszerű fellépése súlyos éhínségek kiváltója volt. A kórokozó a burgonya mellett a paradicsomot is fertőzi. A mérsékelten meleg, csapadékos vagy párás időjárás a legoptimálisabb a gomba terjedésének, ami az idei nyár változékony időjárásában már többször is megfigyelhető volt. A helyzetet tovább súlyosbíthatja, hogy a kórokozó spórái (sporangiospórák) légmozgás segítségével több 10 km-t is megtehetnek. A fertőzést követően az első tünetek általában 4-7 nap után jelennek meg.

1. kép: Burgonyavész tünete levélen és száron (Forrás)
A tünetek a leveleken, a száron és a gumókon egyaránt kialakulhatnak. A leveleken kezdetben vizenyős, majd gyorsan növekvő barna foltok jelennek meg, amik a levél szélétől indulnak ki. Az ép és fertőzött növényi részek határán fehéres, - szürkés gyér penészgyep (sporangiumtartógyep) figyelhető meg. A gyors ütemben pusztuló levélzet fonnyad, majd a száron marad. A levélnyélen és a száron a levélhez hasonló színű, megnyúlt foltok alakulnak ki (1. kép). Néhány nap leforgása alatt a fertőzött állomány úgy néz ki, mintha leforrázták volna. Erős fertőzés esetében a gumók is megfertőződnek, amit a lombozatról lemosódó spórák indítanak el. Enyhén besüppedő, szabálytalan, szürkés színű foltok alakulnak ki a héjon, ami alatt barnára színeződik a gumó (2. kép). A betárolt, fertőzött gumók megpuhulnak, elrohadnak.

2. kép: Burgonyavész tünete burgonyagumón (Forrás)
A fő fertőzési forrást a vetőgumó jelenti, amiben micéliummal telel át a kórokozó. Emellett fertőzött növényi maradványokkal a talajban is fennmaradhat a gomba. Az ivaros spóráknak (oospórának) a fertőzésben alárendelt szerepe van. A védekezésben az egészséges, fertőzésmentes vetőgumó használata, a rezisztens fajta termesztése, az esőszerű öntözés kerülése, a vetésforgó alkalmazása, a szellős növényállomány kialakítása, a fertőzött növényi maradványok megsemmisítése kiemelten fontos. Fertőzésveszélyes időszakban elengedhetetlen a kémiai védekezés, amire számos hatóanyag engedélyezett (bordói keverék, ciazofamid, cimoxanil, difenkonazol, fluazinam, fluopikolid, hárombázisú réz, mandipropamid, metalaxil-m, oxatiapiprolin, propamokarb, réz-hirroxid, réz-szulfát, réz-oxiklorid, valifenal, zoxamid).
Kijuttatás előtt érdemes ellenőrizzük a hatóság honlapján a készítmény engedélyokiratát. A munkafolyamatokba célszerű a Magyar Növényvédő Mérnöki és Növényorvosi Kamara szakembereinek bevonása is.
https://www.nak.hu/tajekoztatasi-szolgaltatas/mezogazdasagi-termeles/108877-a-burgonya-betegsegei-burgonyavesz