A napraforgó érésének rejtelmei

Részletek

A napraforgó érésének rejtelmei

A szántóföldi kultúrák közt egyre népszerűbb, a vetésterületből egyre nagyobb részarányt elfoglaló napraforgó érése a forró augusztusi napokon jelentősen felgyorsult. A nyári hőségben a növény érését felgyorsítva, esetleg kényszer érést okozva néhány melegkedvelő kórokozó is megjelent, gondokat okozva ezzel a termesztőknek.
A lépten–nyomon előforduló, nagy, feketésbarna foltok a még zöld napraforgó állományban a hamuszürke szártőkorhadás (Macrophomina phaseolina) kártételét mutatják. Ez a trópusi kórokozó a meleg talajban érzi jól magát és fertőzése nyomán a napraforgó termése csökken, viszont rendkívül gyors kényszerérés is bekövetkezik. Ez tábla szinten meglehetősen heterogénné teszi a termés víztartalmát, megnehezítve ezzel a gazdák dolgát a deszikkálás optimális idejének kiválasztása során.
A másik, szélsőségesen melegkedvelő és egyre gyakrabban feltűnő betegség a rhizopuszos korhadás. A fertőzést a különböző Rhizopus fajok, döntően a Rhizopus nigricans okozza. Általában az érés utolsó szakaszában szokott fellépni és ilyenkor a tányér további szárításával csak segíti a gazdákat a víztartalom csökkentésével. Viszont – ahogy idén is – korábbi fellépése esetén a még magas víztartalmú  A kibuggyanó erjedt folyadékon táplálkozó legyek  szövetek megtámadása során azok alkoholos erjedését indíthatja el.
A betegség tünetei leginkább a tányérokon, illetve a legfelső leveleken, főképp a levélnyeleken alakulnak ki enyhe barnás, később feketés elszíneződés alakjában, melyet gyakran fehér, habos folyadék kiválás is kísér és az alkohol tartalmú folyadéknak enyhe, édeskés, likőrökre emlékeztető szaga is van.
A rhizopuszos korhadás ilyetén megjelenési formája mágnesként vonzza a napraforgó táblák környezetében tartózkodó rovarok jelentős részét. Az érésben lévő napraforgó állományok ilyenkor egyfajta össznépi kocsmává alakulnak át a rovarok számára, ahol a legkülönbözőbb rovarok hódolnak az alkohol fogyasztás rájuk is veszélyes élvezetének.
Sajnálatos módon az ilyen napraforgó táblákon nagyon sok méh is jelen van. A „berúgott” méhek igen gyakran nem térnek vissza a kaptáraikba, hanem több napig is a táblán maradnak a delirium tremens állapotában, míg el nem pusztulnak. Az sem tesz jót a méheknek, hogy olyan, ragadozó fajokkal italoznak együtt, mint pl. a darazsak, amelyek a nyári melegben, alkoholtól fűtött állapotban még az átlagnál is agresszívabbak. A méhészek számára egy rhizopuszos korhadással sújtott napraforgó tábla jelenléte a közelben akár számottevő állománypusztulással is járhat.
A mámoros táplálkozás vége
Hertelendy Péter
Agrofil-SzMI Kft.
https://agrofil.hu/szakcikkek/a-napraforgo-eresenek-rejtelmei