Az alaptrágyázás elmélete...

2018. augusztus 09. csütörtök
Oláh Margó
54044


Az alaptrágyázás elmélete és gyakorlata

Beszélgetés Lajos Mihállyal, az Agrofil-SZMI Kft. ügyvezetőjével
Van-e véleményed szerint eltérés az elméleti és a gyakorlati tápanyag-gazdálkodás között?
Magáról az eltérésről és annak mértékéről is megoszlanak a vélemények. Vannak, akik azt mondják, hogy nem tapasztalható ilyen, és él az az álláspont is, hogy van különbség.
Mi az oka a bizonytalanságnak?
Ebben a témában (is) kezd „kicsúszni a talaj” a gazdák lába alól. A helyes út az lenne, ha az elmélet irányából közelítenénk az – adott helyzetben – megvalósítható gyakorlat felé. Így ki-ki a saját körülményeihez, lehetőségeihez adaptálhatná a szakmai ismereteket. Ezzel szemben megítélésem szerint létezik egy ezzel ellentétes folyamat, mely a spontán üzleti érdekek alapján készíti el, válogatja össze az „elméleti alapokat”, ami miatt nem a megalapozott tények, hanem egyfajta „virtuális valóság” szerint kénytelenek a gazdálkodók döntést hozni.
Mondanál példákat arra, mely területeken tapasztalható ez a jelenség?
Az egyik megragadható pont a harmonikus tápelemarány kérdése. Nagyon erős az a „kommunikációs nyomás”, hogy a műtrágyának kell harmonikus arányban tartalmaznia a tápelemeket a növény számára – azonban ezt a célt a legritkább esetben sikerül megvalósítani, mert a makrotápelemek meghatározó részét a növény a gyökerén keresztül veszi fel, így a pótló adagokat is csak a talajon keresztül tudjuk biztosítani számára. A talaj azonban összetett, sokdimenziós rendszer, és emiatt módosítja a rendelkezésre álló tápanyag mennyiségét és minőségét. A tápanyag-dinamikán keresztül szinte minden tábla egyedi „mintázatot” mutat a pillanatnyi fizikai, kémiai és biológiai állapotának megfelelően. A talaj tehát először felveszi az általunk kijuttatott műtrágyát, majd az említett tápanyag-dinamikán keresztül újra „megterít” a növénynek, amely így végeredményben az általunk kijuttatott tápanyagból és a talaj természetes tápanyagtőkéjéből is hasznosít. A kétféle forrás helyes arányának kell kiadnia a növény harmonikus tápelemigényét, és nem a kiszórt műtrágya-hatóanyagoknak kell az igényeinek megfelelő arányban lenniük egymással, mert az hosszú távon akár diszharmóniát is okozhat a talajban.
A másik pont a talajképződés és a természetes tápanyagtőke szabályszerűségeinek figyelmen kívül hagyása vagy a végletekig való leegyszerűsítése. A talajok fejlődése talajtípusonként eltérő, de általában elmondható, hogy a képződésük minimum évtizedekben vagy még inkább évszázadokban vagy akár évezredekben mérhető. Ez alatt a hosszú idő alatt – kevés kivétellel – összehasonlíthatatlanul több tápanyag halmozódik fel, mint amennyit az ember valaha is kijuttatott az adott területre. Ez is mutatja, hogy trágyázási erőfeszítéseink nincsenek arányban a talajok tápanyagtőkéjével.
A harmadik pont a talajok tápanyag-szolgáltató képességének és a növények tápanyag-reakciójának kapcsolata. Jó vagy igen jó ellátottságnál a szántóföldön nagy területen termesztett növényeink jelentős része nem ad választ az évenkénti PK-alaptrágyázásra, azaz a kijuttatott tápanyag az adott évben és helyen nem megtérülő költséget okoz. Tipikus, gyakran tetten érhető „tünet” ennek a ténynek az elfedésére a Liebig-elv citálása a talajon-gyökéren keresztüli növénytáplálás modellezésére. Ez azonban a talajban egyszerűen nem így játszódik le, csupán megtévesztő és félrevezető leegyszerűsítése a valóságnak. Ami – véleményem szerint – jelentős és indokolatlan felhasználást generál, és kézzelfogható jövedelemromboló hatásán túl környezetterhelő is.
A környezetterhelés egyelőre nincs a gazdálkodók gondolkodásának fókuszában, de már most jelentős kritika éri a mezőgazdasági termelőket, hogy indokolatlan ütemben élik fel a foszfor- és káliumlelőhelyek készleteit, míg a nagy folyók tengeri deltáiban ezek az anyagok felhalmozódnak, aminek környezetkárosító hatása vitathatatlan. A környezetvédelmi szempontokkal jelenleg kevesen foglalkoznak, ezért is hat majd hideg zuhanyként a gazdálkodókra, hogy a mindinkább városiasodó népesség őket fogja a környezetszennyezés fő okozójának tartani, időlegesen leplezve ezzel saját, végletekig növelt (városi) ökológiai lábnyomát. A folyamat már elindult, amit a termelők a bőrükön is érezhetnek például a növényvédőszer-hatóanyagkivonások kapcsán.
Milyen megoldások léteznek?
A kérdés megválaszolása nem egyszerű. Az egyik fontos pillér szilárd szakmai tudás, térlátás kialakítása a fejekben. Ez régen sem volt könnyű feladat, és a helyzet napjainkra tovább romlott, hiszen a tudományos műhelyek kutatóit is összezavarják azok a világhálón keringő információk, amelyek igen jelentős része félretájékoztatás. Náluk is nehezebb helyzetben vannak a diákok és a fiatal szakemberek, valamint a gazdálkodók jelentős része. A gyenge elméleti alapokat egy „internetdoktor” pillanatok alatt meg tudja ingatni, különösen akkor, ha a virtuális térben több „szakember” – magát függetlennek feltüntetve – összejátszik az üzleti haszonszerzés céljából. És sajnos ez csak a jéghegy csúcsa.
Ha az említett és egyéb, fel nem sorolt okok miatt a tudás nem tud leülepedni és megszilárdulni bennünk, válasszunk tapasztalt és termékfüggetlen tanácsadót, aki képes lesz a gazdálkodó érdekeinek megfelelően szemlélni a kialakult helyzetet és segíthet optimalizálni a termelési költségeket.
Rendszeresen tájékozódjunk talajaink állapotáról. Fontos tudni, hogy a talajmintavétel minősége meghatározza a talajmintából kinyerhető eredmények minőségét (információ-dezinformáció).
Kísérleteink, több százezer hektár, ciklusokon átívelő talajmintavétel eredménye és ezeken a területeken a többéves tápanyag-gazdálkodási gyakorlat adatbázisa bizonyítja, hogy az évenkénti alaptrágyázás nem feltétlenül indokolt minden területen és minden tápelem esetében. Jelentős tartalékok vannak a rendszerben, csak a félelemkeltés és dezinformálás akadályozza, hogy a technológia megtervezésekor ezekre támaszkodni merjünk.
A periodikus vetésforgó-trágyázás elméletének gyakorlatba ültetése segít megtalálni azokat a táblákat, ahol az éves alaptrágyázás lényegesen nagyobb valószínűséggel térül meg, mint az egyentrágyázási gyakorlat esetében. Ebben az esetben konkrétan azokat a tábla-tápanyag-növény kapcsolatokat keressük, amelyeknél a hatóanyag kijuttatása többlettermést eredményez, azaz megtérül.
A helyspecifikus gazdálkodásnál is jól alkalmazhatóak ezek az elvek, hiszen a precíziós gazdálkodás haszna is csak úgy realizálható, ha egyébként is megtérülő trágyázási javaslatokhoz rendelünk térinformatikai koordinátákat (kijuttatási térképek). Ha ez az elv nem érvényesül, a precíziós gazdálkodás nem jövedelmet, hanem veszteséget termel, a költséges infrastruktúra nem hozzátesz, hanem elvesz a haszonból. A cél pedig nyilván az, hogy az elvárt, reális jövedelemszint évről évre fenntartható legyen.
Köszönöm a beszélgetést!
https://agrofil.hu/kiemelt/az-alaptragyazas-elmelete-es-gyakorlata   


Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés

Cikkajánló

Díjat nyertek

Bemutatjuk A 2024. évi AGROmashEXPO Termékfejlesztési díjak nyerteseitHazai...

Bővebben...

Gépriport egy profi tollából

Gépriport egy profi tollábólHatala László írása Az eddigiektől eltérően, most...

Bővebben...

Az épületek...

Az épületek megőrzéséért fejleszt mesterséges intelligencia alapú rendszert a...

Bővebben...

Erdészeti berendezések...

Erdészeti berendezések a professzionális fakitermeléshezGyakorlati...

Bővebben...

Széna- és szalmatárolásra!

Gravetti megoldás széna- és szalmatárolásra! A legdrágább takarmány az, ami...

Bővebben...

Farmgép fejlesztések

Köszönjük, hogy figyelmével megtisztelte vállalatunkat!Őszintén reméljük, hogy...

Bővebben...

Erdészeti gépekben utazunk

Erdészeti gépekben utazunkA cég már több mint 25 éve működik a piacon, 13 éve...

Bővebben...

Egy vetőgép - többféle növényre

A hazai földeken hamarosan induló vetési szezonban újabb 90 Tempo vetőgép...

Bővebben...

Termékkereső

kiemelt AJÁNLATOK